A háború utolsó esztendeje egy kevéssé ismert történetet mesél el a második világháború idejéből, amely manapsági is aktuális kérdéseket vet fel arról, kik is vagyunk valójában, és hogy képesek vagyunk-e önmagunk maradni bármilyen körülmények között.
Elise Sontag tipikus amerikai tinédzser 1943-ban. Tud a világban dúló háborúról, de úgy gondolja, az események tőle távol történnek. Hamarosan az apját, aki közel két évtizede legálisan tartózkodik az Egyesült Államokban, hirtelen letartóztatják annak gyanújával, hogy náci szimpatizáns. A családot egy texasi internálótáborba küldik, és a szögesdrót mögött Elise úgy érzi, megfosztották mindentől, ami az eddigi életében fontos volt számára, beleértve saját identitását is. Csak egyetlen dolog teszi valamelyest elviselhetővé a tábori életet: a találkozás Mariko Inouéval, a japán-amerikai tinédzserrel. Mariko barátsága erőt ad Elise-nek, hogy elhiggye, újra visszakaphatja a háború előtti életét. A sivatagi vadonban Elise és Mariko együtt álmodnak a közös jövőjükről Amerikában, mely a kerítés túloldalán vár rájuk.
Mikor azonban a Sontag családot amerikai hadifoglyokra cserélik, és visszatelepítik Németországba, Elise kénytelen szembenézni azzal, hogy a háború sorscsapásai őt sem kerülik el. A pusztítás romjain kell kiderítenie, megvan-e benne a kellő erő ahhoz, hogy felülemelkedjen az előítéleten és gyűlöleten, s visszaszerezze az irányítást a saját sorsa felett; vagy örökre eltűnik a mások által rákényszerített életben.
