2011.07.29Köszöntő
Isten hozta a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárának most induló honlapján!
Munkatársaim nevében tisztelettel köszöntöm könyvtárunk olvasóit, valamint azokat a kedves böngészőket, aki határozott céllal, vagy csak a világhálón kóborolva találtak ránk! Honlapunkon nézelődve felfedezheti, megismerheti Könyvtárunk számtalan értékét, életét, történelmét, betekintést nyerhet múltjába és jelenébe.
2012.04.24Tóth Sándor fotográfus kiállítása Vasárnaptól látható az Újkollégium Dísztermében
2012.04.16Dr. Szíj Rezső éremgyűjtemény könyvtárunkban őrzött darabjai felkerültek a honlapunkra és kutathatóvá váltak
2012.03.29Elkezdődött a "tavaszi nagytakarítás" a könyvtárban
Belestünk a "kulisszák" mögé. A kollégák serényen dolgoznak a könyvek portalanításán.
2011.12.21Egy fantasztikus hangulatú koncerttel zárult az "Utazás a MESE birodalmába" című író-ovasó találkozó
December 21-én, az utolsó tanítási napon került sor a TÁMOP.3.2.4 pályázat utolsó mese-előadására, ami ezúttal egy zenés alkalom volt: a nagysikerű Csörömpölők együttes állt a Díszterem színpadán.
2011.12.20Adventi gondolatok 4.
Gyertya – fény
Advent idején szívesen üldögélünk az égő gyertya előtt, fényénél nyugalomra lelünk. A gyertya régóta különös vonzóerővel hat az emberekre. A gyertyafény szelíd. Az erős neonvilágítással szemben szobánkat a gyertya csak részlegesen világítja meg. Van, amit sötétben hagy. Fénye meleg és kellemes.
2011.12.20„Utazás a MESE birodalmába”: Miklyáné Luzsányi Mónika ismét ellátogatott hozzánk
Keszthelyi Emma 3. osztályos tanuló így emlékezik a találkozóra:
2011.12.14Adventi gondolatok 3
Már az ókorban a győzelem és a megbecsülés jelének számított a koszorú. Sokszínűen díszítették és a győztes fejére helyezték. Az adventi koszorú az Úr jövetele előtti hódolás jele. Amikor dicsőségben eljön, méltó a koszorúra, a győzelmi jelvényre. Az ókor győzelmi koszorúja a kereszténységben egy másik jelentést is kapott. Az elnyert üdvösség jele lett.
2011.12.07Adventi gondolatok 2.
A várakozás egy magatartás, amelyre Advent folyamatosan figyelmeztet bennünket: Ti meg legyetek hasonlóak az olyan emberekhez, „akik urukra várnak, hogy mihelyst megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki” (Lukács 12:36.). A várakozás izgalommal jár. Valamire várni kell: az Úr menyegzőről való visszatérésére. Vagy magát a vőlegényt kell várni, ahogyan ez az okos és balga szüzekről szóló példázatban áll (Máté 25:1-13.) A várakozás az emberben egészséges feszültséget szül. Aki várakozik, nem unalommal üti agyon az időt. Célra irányult. A várakozás célja ünnep, önmagunkká válásunk ünnepe, az Istennel való eggyé válás ünnepe. De nemcsak mi várakozunk, Isten is vár ránk. Vár, amíg megnyitjuk magunkat az életnek és a szeretetnek.




