Kétségtelenül nem olyan művekről szól, amelyek ismerős és könnyed megoldásokkal elébe mennének az olvasó várakozásainak (mint az ún. lektűrök), hanem olyan szövegekről, amelyek megalkotottságuk, sűrű szövésük, bonyodalmas összefüggéseik révén próbára teszik elvárásainkat, esztétikai tapasztalásuk kihívás elé állítja a befogadó ön- és világértelmezését. Nem könnyű és korántsem gyorsan olvasható műalkotásokról, hanem nagy ellenállást tanúsító szövegekről esik itt szó. Nagyságuk megértésének épp ez az ellenállás a titka, mert ami igazán „szép, az (mindig) nehéz”, ahogy Rilke mondaná. De ennek tudatosításával nem elriasztani, hanem bátorítani szeretnénk azokat, akik e kötetet a kezükbe veszik, abban a reményben, hogy máris a kortárs magyar irodalom rendszeres olvasói, vagy rövidesen azokká válnak. Megéri ugyanis az erőfeszítés, az előtanulmányok önmagában is szép munkája, mert ezáltal az esztétikai tapasztalat egy semmi mással nem pótolható nyelvművészeti dimenziója nyílik meg az olvasó számára.
