Dobos Károly (1902-2004) zsidómentő munkásságáért kapta meg a Világ Igaza kitüntetést. Ám a református lelkipásztor nemcsak a világháború idején, de az egész viharos huszadik századon át az igazak útját járta. Fáradhatatlanul, bátran és leleményesen, sokrétű tudását felhasználva dolgozott, hogy hitet, célt, lelki gazdagságot, szeretetet, hűséget, küzdeni tudást sugárzó közösségeket hozzon létre fiatalok és idősek között egyaránt. A teológiát Amerikában végezte, marasztalták, de hazajött. Neve összefonódott a Keresztyén Ifjúsági Egyesülettel és az SDG Diákszövetséggel, a szárszói és a tanyasi konferenciákkal, a budapest-fasori, a szanki és a pesthidegkúti gyülekezettel. A szocializmus alatt államellenes szervezkedésért perbe fogták. Hetvenegy évesen indította el a magyarországi lepramissziót a harmadik világbeli kórházak támogatására. Az Úr "utazótitkára" 102 évet élt.
