Könyv

Jack Sommers a chicagóiak átlagos életét éli - egészen addig, amíg el nem veszíti a feleségét, és a lányát, Sophie-t el nem rabolja az anyai nagyapja. Jack bármire hajlandó lenne azért, hogy újra magához ölelhesse a gyermekét. Még arra is, hogy a karrierjét és az életét kockára tegye. Amikor egy nyolcvannyolcmillió dolláros sikkasztás legfőbb gyanúsítottjává válik, menekülni kényszerül. Még azelőtt vissza akarja hozni a lányát a palesztinai Hebronból, hogy a szövetségiek a nyomára bukkannának - azok a szövetségiek, akik épp egy titkos akciót készítenek elő.

Alice kislánykorától kezdve a legrosszabbat és a legjobbat is látja az emberekben. Látja ezerféle hangulatukat, és minden egyes pillanatban pontosan tudja, mit éreznek. Egyedülálló képességét gyakran átoknak éli meg, hiszen sötét gondolataik, bánatuk és dühük ellen védtelen, azok nyomasztó teherként nehezednek a vállára. Arra vágyik, hogy úgy éljen, mint bárki más. Hogyan óvhatja meg magát a hozzá közel állók mérgező hatásaitól? Miképpen győzheti le az akadályokat, hogy végül ő is megtapasztalja, mit jelent az igaz barátság és a szerelem?

"Ahogy a legjobb történelmi regények esetében lenni szokott, a Skarlátszín öltések elbeszélője is azonnal rabul ejt. A történet valóságosnak hat, miközben teljesen belehelyezkedünk a 19. század nyüzsgő világába. Ez a világ Amerika szabadságát ígéri, a szabadság árát azonban azok az amerikai őslakosok fizetik meg, akiket elpusztít, azok a rabszolgák, akiket láncra ver, és azok a nők, akiket eltipor. Ez a történet magáról Amerikáról szól, és a dühről, a tisztességről és az irgalomról, amelyben formát öltött..." - Gillian Flynn

Sigrid Undset 1928-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett regénytrilógiája a 14. századi Norvégiában, a lovagkor széthulló eszmei és erkölcsi örökségének hátterén rajzolja meg egy nővé érő fiatal lány történetét. A trilógia első kötetében a lángoló szerelem és a szülőknek való engedelmesség között őrlődő Kristin maga veszi kezébe a sorsát, és a végsőkig vállalja önsorsrontó döntései következményeit.

Nagyon különbözőek vagyunk, így egy-egy közösséghez eltérő indítékból csatlakozunk: egyesek a feladatok megoldása céljából, mások kapcsolatokat kívánnak építeni, megint mások talán befolyásra akarnak szert tenni. 

A helyszín ezúttal is Saint Kilda, akárcsak a sorozat első könyve, Az utolsó nyár esetében. Mhairi férjet keres, de mire megtalálja a jövendőbelit, és sor kerül az eljegyzésre, beleszeret egy másik férfiba.
Úgy tűnik, mindennek vége, hiszen Mhairi tisztában van vele, hogy választottja nem lehet az övé. A szerelmesek mégis néhány havi haladékot kapnak, élvezhetik lopott óráikat. De aztán könyörtelenül elérkezik a nyár vége.

Szaba még kisgyerek, amikor bátyjával, Szandróval, és édesapjával, Iraklival elmenekül a háború elől, amely a volt szovjet köztársaságban, Grúziában dúl. A csonka család Angliában kap menedéket. Húsz évvel később a három férfi még mindig képtelen megbékélni a múlttal, a hátrahagyott helyek és emberek kísértik őket. Irakli úgy dönt, hogy hazautazik: visszahúzza elhunyt felesége emléke és a pusztulófélben is gyönyörű szülőföld. A megérkezése után hetekkel azonban nyomtalanul eltűnik. Szandó apja felkutatására indul, de hamarosan felőle sem érkezik több hír.

Ennek a könyvnek nyolcmilliárd ember a szereplője, köztük két töritanár, három színésznő, három magyartanárnő, két pszichológus, egy sátoraljaújhelyi könyvtáros és maga az elbeszélő is, meg persze egy csomó aranyos kis háziállat. Egy regény, amelyben történetek adják át a stafétát újabb történeteknek. Épp úgy, ahogyan felkapjuk az idős néni csomagját a lépcsőházban, hogy innét mi cipeljük fel az emeletre.

Annie Ernaux legsikeresebb és legjelentősebb könyve a múlt évszázad második felének Franciaországát eleveníti fel, a második világháború végétől, a szerző kisgyerekkorától 2006-ig, Nicolas Sarkozy felemelkedéséig, amikor Ernaux már elvált nő és két felnőtt fiú anyja. Az Évek afféle kollektív, személytelen önéletrajz, amelyben az egyéni tapasztalatok mélyen a társadalmi tapasztalatokba ágyazódnak, s amelyet egy egész generáció magáénak érezhet.

Lucanus avagy Lukács. Az Evangélisták közül ő az egyetlen, aki nem zsidó. Soha nem találkozott Jézussal. Mindazt, amit meggyőző erővel, de visszafogott módon az Evangéliumában rögzít, elmondásból - szemtanúk, Jézus anyja, Mária és az Apostolok és a tanítványok beszámolójából - gyűjtötte össze. A keresztre feszítés után alig egy évvel lép először Izrael földjére. Mégis, valójában a kereszténység egyik legnagyobb hirdetője válik belőle. Hasonlóan az utóbb Népek Apostolának nevezett Tarzuszi Pálhoz, ő is abban hitt, hogy Urunk nem csak a zsidókhoz jött el, hanem minden néphez.