Vajon hogyan lett egy magyar külvárosi gépírólányból Hollywood hőskorának egyik legnagyobb filmcsillaga? Vagy Rákóczi egykori parancsnokából rizsporos parókát viselő, hamisítatlan, francia rokokó főúr? Vagy egy erdélyi grófkisasszonyból az angol királyi család szépanyja? És Petőfi könyvárusából az amerikai polgárháború hős tábornoka?
Amikor Szevojanc Anatolija gondos előkészületek után lefeküdt meghalni, még nem tudta, hogy Kudamanc Vaszilij hosszas tépelődés után éppen elhatározta magát, hogy elindul, és megkéri a kezét. Hogy sikerül-e neki odaérni időben, és mi köze van mindehhez Tatevik átkának, egy kék köves gyűrűnek és egy hófehér pávakakasnak, az kiderül az örmény írónő különleges művéből, ahol a látszólag széttartó szálak bravúrosan haladnak a végkifejlet felé.
1940. Miközben Anglia a nácik elleni küzdelemre készül, három nő eleget tesz a titokzatos vidéki kastélyból, a Bletchley Parkból kapott idézésnek, ahol Nagy-Britannia legjobb koponyáit a német katonai rejtjelek megfejtésére képzik ki. koponyáit a német katonai rejtjelek megfejtésére képzik ki. Oslának megvan mindene - szépség, gazdagság -, de ég a vágytól, hogy megmutassa, több ennél, ezért a folyékony némettudását hasznosítva nekilát az ellenség megfejtett rádióüzeneteit fordítani.
Marie szülővárosának legszebb lánya, és a város legnépszerűbb fiújával jár. Minden iskolatársa irigyli őt, és Marie imádja ezt az érzést. Ám amikor terhes lesz, és megszüli Diane-t, a dolgok megváltoznak. A kislány mindenkit elbűvöl, de anyja csupán egyetlen érzelmet tud táplálni felé: féltékenységet.
Ava, Madison és Chelsea jóbarátok, akik megfogadták, hiába sodorja őket a karrierjük különböző irányokba, mindegyikük házasságkötésén feltétlenül ott lesznek. Most a Comói-tónál találkoznak, Ava fényűző esküvőjén. Nem először járnak itt: egyetemista korukban ez volt első utazásuk helyszíne, amely utazás megváltoztatta az életüket. Madison össze is fut valakivel a múltjából, és a hirtelen szembesülés felkavarja. Mindhárman gyötrődnek valami miatt, de közben érzik: életük fordulópontra ért, itt az alkalom, hogy begyógyítsák a régi sebeket, és végre továbblépjenek.
Földes Petra egyedi látásmódján keresztül az iskolát és a pedagógiai munkát bizalom- és kapcsolatközpontú megközelítésben mutatja be. A diákok, a tanárok és a szülők különféle szerepeinek közelítését tűzi ki célul egy bizalmi légkör kialakításának reményében. A fizikailag és lelkileg is biztonságérzetet nyújtó pedagógiai tér bemutatása során nagy figyelmet fordít a sérülékeny társadalmi csoportokhoz tartozó gyerekekre - és a pedagógusokra, akik fokozottan ki vannak téve a kiégés kockázatának.
Kapcsolódás és elengedés, figyelmes közelebb lépés és egészséges távolodás - szülőként mindkettőre szükségünk van, de anyák és apák mást és mást élnek meg nehezebb kihívásként. A távolság megszületése természetes folyamat, de a kérdés az, hogy anyaként hogyan értékeljük: elszakadásként vagy elengedésként?
Ismered azt az érzést, amikor valaki, akire addig fel sem figyeltél, hirtelen igazán rád néz, és rádöbbensz, hogy az egész világon ő az egyetlen, aki a lelked mélyére lát? Majd belekezdtek, és innentől nincs megállás: éjszakákon át csak beszélgettek és beszélgettek, mert ő az egyetlen, aki megért, és onnantól a szíveteket örökre láthatatlan kötelék fűzi össze.
Amadának egy nap váratlanul meghal a férje. A nő a tragédia után megrendülve, magába zárkózva éli mindnenapjait. Az édesanyja, Adrienne, aki tizenéves kora óta egyedül nevelte őt két testvérével együtt, ekkor elérkezettnek látja az időt, hogy megossza vele legfelemelőbb élményét: egy olyan szerelem történetét, amely azóta is bearanyozza az életét. Felidézi a lányának azokat a fájdalmas emlékképeket, amikor a férje elhagyta egy fiatalabb nőért, és ő a múltja elől menekülve egy kis tengerparti városba, Rodanthebe érkezett. Ám nem ő volt az egyedüli látogató...
London, 1942. szeptember. Nellie Morris már alig emlékszik azokra az időkre, amikor nem az eget ellepő német bombázóktól kellett rettegnie. A tizennyolc éves lány jól tudja, mit kell tennie, amikor felüvöltenek a légvédelmi szirénák: felkapja hét éves húgát, és családjával a metróállomásból kialakított közeli óvóhelyre sietnek, ahol a lépcsőn tizenkilenc lépést kell megtenni lefelé a biztonságig, miközben azért imádkoznak, hogy ne az ő házuk legyen a következő, amelyet elpusztítanak a könyörtelenül záporozó bombák.