Közismert, hogy a klasszikus századforduló a magyar nyelvű széppróza térhódításának, a regények számszerű gyarapodásának kiemelkedő időszaka, mégis meglepő hogy a témát tárgyaló szakirodalmi feldolgozásokban ez az időszak rendre hiátusként, jelentéktelen előkészítő periódusként, a korpusz nívótlan szöveg univerzumként, szükségszerűen meghaladandó előzményként jelenik meg. A maga műfaji, narrato-poétikai mintázataival, eszmetörténeti vonatkozásaival, olvasástörténeti, társadalomtörténeti kontextusaival, a műfaj korai alakulástörténetéhez a népszerűség jelensége felől közelítve, amelyet egy pragmatikus átrendeződési folyamat szerint gondol el. Célkitűzéséhez a dolgozat egy komplex szempontrendszer, az irodalomszociológia, a történeti poétika és a műfajtörténet keresztmetszetében elgondolt szemléleti távlat szerint közelít. Szerkezete az ideologikus-funkcionális-pragmatikus vezérfogalmak szerint rendeződik, akképpen, hogy az egyes szövegműveket az eszmei érdekeltségű, társadalmi világképet, nézetrendszert közvetítő ideologikus, az oktató-nevelő, pedagógiai rendeltetésű funkcionális vagy a kiadást üzleti organizációként elgondolható, az eladhatóságot, az olvasóközönség közvetlen megszólítását célzó, a népszerű művek kiadásában anyagi hasznot remélő pragmatikus elv hívta életre.
