Kassel, 1830. A húszéves Elise Rosen édesanyjával jó hírű divatszalont működtet, ahol főként kalapokat, főkötőket, kesztyűket és egyéb ruházati kiegészítőket kínálnak az előkelő hölgyeknek. A lány itt ismerkedik meg Sybilla von Schönhoff kisasszonnyal, és eltérő társadalmi helyzetük ellenére hamarosan szoros barátság alakul ki közöttük.
A mindennapok apróbb-nagyobb számvetésein egyszerre túl és innen a hétköznapok megbékélései és megalkuvásai közötti területet térképezik fel Grecsó Krisztián versei. A szövegek egyszerre szólnak felismerhetően a máról, és idéznek meg ősi, bibliai történeteket: felismerve, hogy a változás nemzedékeken át lehet ugyanolyan, mégis másmilyen.
Jane mindig is mások árnyékában élt. Bántalmazó családja elől menekülve hozzámegy az óceánkutató Oliver Joneshoz, ám hamar második helyre szorul férje egyre inkább felívelő karrierje mögött. Ám amikor lányát, Rebeccát sérelem éri, Jane határozott fellépése mindenkit megdöbbent.
Hajdú Zoltán Levente református lelkipásztor harmadik imakötete 7 témában, 12-12 költői imádsággal vezet végig az istentisztelet szent rendjén. A sorokban a teremtés ritmusa, az év körforgása és az isteni jelenlét lüktet. Megállunk, megvallunk, felismerünk, elindulunk - és dicsérünk.
Számomra az imádság lényegét a 46. zsoltár egyik sora foglalja össze a legszebben, a leginkább lényegre mutatóan: ,,Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Hajdú Zoltán Levente)
A szerző meggyőződése, hogy a kölcsönös hűségre és elégedettségre épülő kapcsolat nem a szerencsének köszönhető. A terület legkiválóbb szaktekintélyeinek gondolatait, saját terápiás tapasztalatait és kutatási eredményeit felhasználva tekinti át, hogyan védhetjük kapcsolatunk határait, építhetjük fel és óvhatjuk meg a bizalom légkörét, miként dolgozhatjuk fel azokat a múltbeli sérüléseket, amelyek távolságot teremtenek közöttünk, és alkalmat adhatnak arra, hogy közénk álljon egy harmadik.
Néha csak egy mondat hiányzik, hogy elinduljunk. Néha évekig hordozunk egy kérdést, mire megtaláljuk rá a választ, vagy dédelgetjük önmagunkban a változás iránti vágyat, míg végre elfogadjuk a kockázatot. Ez a könyv nem ígér gyors átalakulást. Nem kínál motivációs szlogeneket vagy univerzális recepteket. Inkább térképet rajzol azoknak, akik eltévedtek, elindulnának vagy visszanéznének, mielőtt továbbmennek.
Négy fordulópont: felébredés, elindulás, szembenézés, felülemelkedés. Négy lehetőség, hogy másként lássuk önmagunkat, kapcsolatainkat, világunkat.
Ez a könyv elsődlegesen arra hivatott, hogy felhívja a felnőttek figyelmét a gyermekek hitének fejlődésére, és arra az útra, amelyet az Istenhez vezető kapcsolatuk keresése során járnak be. A szerző azt vizsgálja, milyen területeken ragadható meg a szülők, lelkipásztorok, hittanoktatók, gyülekezeti szolgálók, keresztszülők és nagyszülők felelőssége abban, hogy - felismerve a gyermekek lelki éhségét - olyan támogató társakká váljanak, akik mellett a gyermeki hit növekedhet, és ezáltal a gyermek teljes élete is kiegyensúlyozottabbá, egészségesebbé válhat.
A benne felsorakozó névsor parádés, a témák rendkívül változatosak, szakmai mélységekig körüljártak, mégis szórakoztatóak. Az ember nehezen teszi le a könyvet, mindig el akar olvasni még egy interjút - és amikor már tényleg abbahagyná, félve nézi meg, hogy ki következik, és megpróbál nem beleolvasni a beszélgetésbe, mert ha igen, nem biztos, hogy el tud szakadni tőle.
Május végén, gyereknapkor az utasokkal zsúfolt Pajtás sétahajó elsüllyed a part közelében. A borzalmas baleset az egész szezonra rányomja a bélyegét annak ellenére, hogy a kommunista vezetés az ÁVH közreműködésével mindent megtesz, hogy ne menjen híre a katasztrófának.
Ugyanezen a nyáron nyílik meg a látogatók előtt Jókai egykori villája, és hosszú évtizedek után újra Anna-bált rendeznek a településen. Az esemény ugyan hangulatát és külsőségeit tekintve eltér az előző báloktól, mégis valódi reménysugár az ötvenes évek közepének sötét diktatúrájában.
Amszterdam, 1942-1943. A németek a színház, a Hollandsche Schouwburg épületében gyűjtik össze a deportálás előtt álló zsidókat, a gyerekeket pedig átviszik az utca túloldalán levő zsidó bölcsődébe. Miközben az intézmény falain kívül a zsidók élete egyre fenyegetettebbé válik, a tizenhét éves Betty Oudkerk a többi gondozóval együtt egyre inkább felelősnek érzi magát a gyerekek sorsáért. A legnagyobb titokban és nem törődve a veszéllyel több, mint hatszáz gyereket mentenek meg a deportálástól Henriëtte Pimentel, a bölcsőde igazgatójának vezetésével.