Könyv

Jeanie és Julius ötvenegy éves, és még mindig édesanyjukkal, Dottal élnek egy kis angol faluban. A ház, ahol egész életükben laktak, az egyetlen védelmük az őket körülvevő modernizálódó világgal szemben. A négy fal közt zenélnek, a kertben pedig mindent megtermelnek, ami a túléléshez szükséges. Egy kívülálló szemében ez a ház szegényesnek tűnhet, számukra viszont az otthon. Ám amikor Dot váratlanul meghal, gondosan felépített világuk darabjaira hullik. A kis ház, amit mindennél jobban szerettek, és a biztonság, amit a hely nyújtott számukra, semmivé lesz.

A férfi szerint minden előre meg van írva
A nő szerint minden megírandó

Hat hónappal ezelőtt, 2010. április 12-én hároméves kislányomat, Carrie Conwayt elrabolták, miközben bújócskáztunk a Williamsburgben található lakásomban.

Egy elsuttogott történet, egy madárdal a szeretet és a kitartás diadaláról.
A második világháború idején bújtatott zsidó gyermekek igaz története ihlette regény.

Alexander Thiemann világhírű osztrák zongoraművész, a klasszikus zene igazi sztárja - akkora rajongótáborral, ami egy popsztárnak is dicsőségére válna. Bodrogi Eszter magyar orvos, aki kamaszkora óta szívesen hallgatja a zongorista felvételeit. Olykor a hangversenyeire is elmegy, de bármennyire is szereti a muzsikust, józanul felméri, hogy kettejük világa soha nem érhet össze.

GUZEL JAHINA a kortárs orosz irodalom egyik legizgalmasabb és nemzetközileg is legsikeresebb alakja. Kazanyban született és nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsészdiplomát; jelenleg Moszkvában él. Első regénye, a Szibériába száműzött tatárokról szóló Zulejka kinyitja a szemét a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv- és a Jasznaja Poljana-díjat, és több mint harminc országban jelent meg.

A felvétel első percei örökre bevésődtek Audra szívébe.
Nagymamáját, a méltóságteljes és gyönyörű Irvelt látta, aki egyenes háttal ült a kamera előtt, kedves kék szeme tisztán ragyogott. Hangja határozottan csengett.

Abigailnek autóbalesete után súlyos testi és lelki sérülésekkel kell szembenéznie. Karja elvesztése felforgatja a mindennapjait, miután hazatért a kórházból. Minden barátjával megszakítja a kapcsolatot, mert képtelen folytatni korábbi életét. Hogy is határozhatná meg magát az ember, ha elveszítette korábbi életének biztos fogódzóit, ha már nem igazán tudja, ki is ő valójában, és a testében robbanásra készen mindig ott lapul a fájdalom?

Kárpótolhat-e az élet a szeretteink elvesztéséért? Nyílhatnak-e még új utak előttünk, ha úgy érezzük, nincs tovább?

Helen Carpenter sohasem tartozott a kalandvágyó emberek közé, ám házassága összeomlása után öccse unszolására csatlakozik egy túlélőtúrához. Itt az esély, hogy végre összeszedje magát, a vadon és a megpróbáltatások új embert faragjanak belőle, ám miután megtudja, hogy idegesítő öccse még idegesítőbb barátja is velük tart, biztos benne, hogy a túra felér majd egy sorscsapással.

Az évszakok körforgása akárcsak a természetben, a házasságban is újra és újra megismétlődik. Időről időre beköszönt a tél, amikor a házastársak zárkózottak, magányosak és elégedetlenek; máskor viszont nyitottan, reményteljes várakozással tekintenek a tavaszi megújulás elé. Aztán a nyár melegében sütkéreznek és kényelmesen, gondtalanul élvezik az életet; majd az ősz újra bizonytalanságot, közönyt és aggodalmat ébreszt. De hogyan lehet ezeket a változásokat átvészelni és a kapcsolat javára fordítani?