Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.05.26. 10:54:49
Forrás: moly.hu
Tömörkény István több volt a művész-fotográfusnál írónak igazán író volt néhai jó Tömörkény István, nagyon magyar s annyira szegedi, hogy az már szinte bosszantotta az embert Hanem tárcaírónak alig tudok elképzelni magyarban különbet, az aprólékosságnak ilyen kivételes művészét. Néha-néha úgy fölmelegszik, mint egy igazi nagy költő, egy lírikus, s az embereket pedig mindig szereti. Olyan valaki, akihez el fognak járni iskolába, sokat tanulni, esetleg néha tökéletesebbre menendő nagyobbak is. (Ady Endre) Ebben az íróban nincsen semmi irodalmárság sohasem szegődött irodalmi irányokhoz, mozgalmakhoz, és éppen olyan távol tartotta magát az akadémikusoktól, mint a forradalmároktól. Olyan egyszerű és igaz a műve, mint maga a természet. Még csak a népiességet se keresi vagy csinálja, számára az nem izmus, hanem élet. Tömörkény nem tud, de nem is akar mesélni nekünk, mint Jókai nem anekdotázik, mint Mikszáth nem novellázik, mint Gárdonyi Tömörkény beszél csak azt mondja, amit lát, és csak úgy mondja, ahogy látja. Ez az ő erőssége és biztossága Nem volt még eddig írónk, aki annyira egy lett volna az alakjaival, lélekben, sorsban és szemléletben, mint éppen Tömörkény István. (Juhász Gyula) Tömörkény minden parasztot megragadott, megforgatott, kikutatott, átszűrt, aranyát lecsapolta, s még gazdagabban eresztette tovább, mint kapta: jó szívéből jó szót vetve az ekrekkentettnek. Hogy elkapta minden szavát, fordulatát, mozdulatát, testi és lelki pillanatait, a köhintése, a szeme rebbenése módját, a botjának, tarisznyájának eredetiségét, az életének minden furcsaságát s minden szépet és igazat, amit csak benne lelt A Tömörkény figurái kiemelkednek az életből, mint a lemetszett s pohárba tett mezei virág. (Móricz Zsigmond) Ki volt Tömörkény? A magyar Alföld költője volt. Petőfi volt, de prózában írt. Szegedi paraszt volt, de verset érzett, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt, mint a régebben meghalt magyar költők, akik elhalványodva, de felejthetetlenül néznek vissza szépséges nemzeti múltunkból A szélmalmok csöndes forgása a látóhatáron, a füvek szinte szemmel látható növekedése, a távoli tanyáknak őskori csendje, a Tiszának megbékélt, megnyugvó folydogálása, a háborúmentes emberélet biztonsága, a jegenye módjára, lassan növekedő új generáció csöndben történő felváltása, a kiszolgált kocsikerekeknek szinte emberi pihenése: ez volt a Tömörkény Magyarországa. (Krúdy Gyula)