Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.06.16. 9:15:57
Forrás: moly.hu
Amióta Amerikában élek - írja Gombos Gyula - sokat foglalkoztatott a plymouthiak dolga. Bennem a menekültet érdekelte történetük: ők voltak az első menekültek ezen a földön. Pontosabban: kezdeti magjuk, akik előttük jöttek, egy-kétezer ember az egész keleti partvidék hosszában, önként vállalkozva vagy kénytelenül, más ok miatt kerültek ide, ki kincskereső volt vagy annak szolgája, ki halász vagy szőrmegyűjtő, ki zsoldos katona vagy hittérítő pap, de egyik sem menekült. A plymouthiak magcsoportja azonban tudatában volt menekült állapotának még mielőtt nekivágott volna a nagy útnak. Egy menekült szemében, amilyen én voltam s ma is vagyok, ez tette őket figyelmet keltővé. De ami az érdeklődéshez rokonszenvet is társított: ők voltak abban is az elsők, mintegy utat nyitók, hogy szabadságot keresve - hitüknek és angol voltuknak - keltek át a világ egyik feléből a másikba, a vadonba. Mély, de szűk vallási meggyőződésüket nem tudom osztani, s valószínűleg akkor sem tudtam volna, ha kortársukként abban az időben élek, amikor itt gyarmatot s a maguk egyszerű módján szabadságot alapítottak. Ám enélkül is csodálatra méltónak érzem, amit tettek s ahogy véghez vitték: ragaszkodva ahhoz, amit igaznak hittek, érte annyi mindent feláldozva, de szerényen, az önigazultság minden gátlása nélkül.