Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.06.16. 9:48:08
Forrás: Fülszöveg
A művelődéstörténet egyik kevéssé ismert fejezete a harangok története. Elődeink számára sokkal nagyobb jelentősége volt a bronzművesség e termékeinek: csendülésük nem csupán az időt jelezte, hanem olykor jelképe volt a haladásnak, önállóságnak vagy éppen a szabadságnak is. Nem csoda, hogy készítőik és megrendelőik nem csupán azzal törődtek, hogy a harang érce szépen zendülő hangot adjon, hanem feliratokkal, ornamensekkel, domborművekkel is feldíszítették a harang testét. A képzőművészet stílusfejlődésének hű tükrei a harangok is: a gótikus, reneszánsz, barokk és klasszicista díszítések szép példáit találhatjuk meg a Magyarország múzeumaiban őrzött vagy templomaiban ma is működő harangokon. Patay Pál régész, a Nemzeti Múzeum kutatója évtizedek óta tanulmányozza a régi magyar harangok történetét, művészetét, a hozzájuk fűződő népi hiedelmeket, babonákat. Könyve az iparművészet egy sajátos műfajának magyarországi fejlődését vázolja fel, de nem szigorúan művészettörténeti, inkább művelődéstörténeti jellegű munka. A kötet színes és fekete-fehér fényképei és rajzai a legfontosabb magyarországi harangokat és harangdíszeket reprodukálják, nem felejtkezve meg az egyszerűbb és művészibb haranglábakról és sajátos harangtornyokról sem.