Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.05.02. 11:04:39
Forrás: Fülszöveg
Nézz körül, kedvesem. A halál sűrít! A létezés szikrázik a haláltól. Ő ad feszültséget az életünknek, nélküle széthullanánk." Ez a feszültség izzik a Kossuth-díjas Illés Endre írásaiban, melyekben "halandókat" - minket, embereket - idéz meg. A kötet - az író elbeszéléseinek eddigi legteljesebb válogatása - lapjain emlékek, pillanatképek, tájak villannak fel, s mindennek középpontjában az emberi sors egy-egy sűrített pillanata. Létezésünk-életünk hétköznapinak tűnhető mély titkait mutatja meg Illés Endre, novelláiban, "az emberteremtés legalkalmasabb kísérleti laboratóriumaiban" pontosan "diagnosztizál", s szűkszavúan szól. Az elmondottak mögött ott van a folytatás lehetősége, az "árnyéknovella", az író "azt a bizonytalan halmazállapotot" mutatja meg, "amikor a túltelített oldatból kiválik a kristály". Újra- és újraolvasva az elbeszéléseket, új és új igazságokat, szépségeket fedezhetünk föl bennük, s közben sokféleképpen tudatosulnak, értelmeződhetnek az író bevezető szavai: "...kimért az időnk, nem lustulhatunk el... ragadd meg, szorítsd magadhoz, ami szép volt. Többé nem ismétlődik meg. A halál felelősségre tanít. Ami rosszat tettünk, ritkán tehetjük jóvá... Nézz körül, kedvesem. A halál sűrít! A létezés szikrázik a haláltól. Ő ad feszültséget az életünknek, nélküle széthullanánk."

2022.05.02. 11:07:08
Forrás: Fülszöveg
"Nézz körül, kedvesem. A halál sűrít! A létezés szikrázik a haláltól. Ő ad feszültséget az életünknek, nélküle széthullanánk." Ez a feszültség izzik a Kossuth-díjas Illés Endre írásaiban, melyekben "halandókat" - minket, embereket - idéz meg. A kötet - az író elbeszéléseinek eddigi legteljesebb válogatása - lapjain emlékek, pillanatképek, tájak villannak fel, s mindennek középpontjában az emberi sors egy-egy sűrített pillanata. Létezésünk-életünk hétköznapinak tűnhető mély titkait mutatja meg Illés Endre, novelláiban, "az emberteremtés legalkalmasabb kísérleti laboratóriumaiban" pontosan "diagnosztizál", s szűkszavúan szól. Az elmondottak mögött ott van a folytatás lehetősége, az "árnyéknovella", az író "azt a bizonytalan halmazállapotot" mutatja meg, "amikor a túltelített oldatból kiválik a kristály". Újra- és újraolvasva az elbeszéléseket, új és új igazságokat, szépségeket fedezhetünk föl bennük, s közben sokféleképpen tudatosulnak, értelmeződhetnek az író bevezető szavai: "...kimért az időnk, nem lustulhatunk el... ragadd meg, szorítsd magadhoz, ami szép volt. Többé nem ismétlődik meg. A halál felelősségre tanít. Ami rosszat tettünk, ritkán tehetjük jóvá... Nézz körül, kedvesem. A halál sűrít! A létezés szikrázik a haláltól. Ő ad feszültséget az életünknek, nélküle széthullanánk."