Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2024.01.26. 11:06:34
Forrás: bookline.hu
"A felebaráti szeretet s az isteni gondviselésbe vetett hit egyfajta erkölcsi konfliktus forrása is Dsida Jenő alakuló költői világképében. A Dsida-család életmódját ugyanis a húszas években egyaránt nevezhetjük "szerény jómódnak" és "tisztes szegénységnek", az iskolakönyvektől a karácsonyi ajándékig minden megvan a Dsida-házban (illetve Dsida-lakásban), de ez a "háborús tönkremenés" után az állandó takarékosság és a szívós szülői áldozatkészség eredménye - amelyről később az Amundsen kortársát mintázza majd a költői képzelet. A szegényeknek adott alamizsna ebben az életformában mindig lemondás valami saját szükségről, a jóság így kapcsolódik össze a fiatal Dsida tudatában a másokért hozott áldozat képzetével. Az autóbuszjegynyi alamizsna is azért lesz a Viola-ciklusban üdvösségre, mennybemenetelre jogosító érdem, mert a szó szoros értelmében a test töredelmét kell vállalnia miatta az adakozónak, s az epizód egyben az önvád pillanata is, az önfeláldozásra gyönge, "a jóra rest" ember önvizsgálata. "Bárha mindig tudtam, / hogy a szó, a mondás / csak ragyogva ámít, / legfeljebb vidámít, / de a tett, mi számít, / másokért lemondás: // kéregető előtt / hányszor elhaladtam! - / ami szűken tellett / s ami nap nap mellett / énnekem is kellett, / abból sosem adtam." A "másokért lemondás" keresztényi erkölcse készíti elő a költőt, úgy hiszem, a transzilvanizmus messianisztikus elveinek későbbi befogadására."