Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.07.14. 13:12:55
Forrás: antikvarium.hu
A TIZEIN NYOLCADIK SZÁZAD MAGYARORSZÁG. Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti, Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám! Ceresnek koszorús homloka illatoz, S a bőség ragyogó kürtje mosolyg reád. Termékeny mezeid mennyei harmatok Mossák, s csűreidért Európa irigyed. Itt édent mutató sorhegyek oldalin Bacchus tölt poharat, s néked az isteni Nektár legnemesebb vedreiből merít. Itt Árkádia zöld halmai nyillanak, Hol Pán legjelesebb barmok után dalol, Barmok, millyeneket boldog Arábia Nem látott, sem egyéb nemzet az ég alatt. Kárpátidnak arany gyomra kevély Perut Felmúlván, örökös kincseit önti rád. Minden jót, valamit hint az Olymp ura, Minden jót, valamit Tellus az emberi Táplálásra teremt, néked az istenek Bőv mértékje pazarl büszke határidon. Boldog népeidet Títusok őrizik, Kik mindannyi atyák és kegyes istenek, S kiknek trónusukon Trézia lelke leng. Törvényed s koronád Cherubim őr fedi, Nem fertőzteti meg durva tyrann keze: Törvény, nem hatalom kénye uralkodik Rajtad, s régi dicső nemzeti díszed áll. Oh, bár vajha kies gyöngykoszorúd között Még egy illatozó rózsa fakadna ki: Szállnának le reád Graecia isteni.