Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2024.01.25. 9:44:45
Forrás: Hátlap
A cím Az egyházatyák Bibliája és az ókori exegénis története'' utal a Septuagintára, a Vetus Latinára és a Vulgatára, a fordítások mellett a korabeli exegetikai módszerekre, melyekkel ezeket a szövegeket megközelítették és kifejtették. Már maga a fordítás elkészítése is exegetikai kérdés bizonyos mértékig, és a lefordított szöveg kanonizálása a benne foglalt exegetikai felfogás kanonizálása is. A fordítás és értelmezés sajátos kapcsolatát a késő ókorban legjobban talán a ,,hetvenes fordítás'' tudja bemutatni, A modern kutatás sajátossága a ragaszkodás az ,,eredetihez", a fordítás lenézése, holott a kinyilatkoztatástól az írásig vezető út verziók, translatiók sorozata maga is, a kinyilatkoztatás visszhangzása" különféle kultúrközegekben, A mi teológiai megközelítésünkben az eredeti" ilyen eredeti fordítás", amelyet a Lélek hívott életre és tart létben ma is. Isten nyelvét" ugyanis csak fordításban" foghatja fel az ember. Mi célt szolgál a Septuagintával, Vetus Latinával, Vulgatával, Diatesszaronnal, az ókori exegézis módszerével foglalkozó könyv? Mivel nem érthetők nélküle az egyházatyák sem exegetikai, sem dogmatikus, sem spirituális tartalmú művei, de sem a keleti, sem a nyugati egyház teológiájának és liturgiájának kialakulása, ezért egyformán nevezhetjük alapvető patrológiának" és alapvető liturgikának"is. Milyen viszonyban áll a biblikus bevezetésekhez, legyenek azok bevezetések az O- vagy az Újszövetségbe? Míg azok az eredetivel", az Ószövetség héber szövegével, az Újszövetség görög szövegével és annak történetével, tartalmi ismertetésével foglalkoznak, addig vállalkozásunk célja ezek hatástörténetének" bemutatása a fordítások és az azokra épülő exegetikai , teológiai munka, homiletikus anyag segítségével. A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán az Ókeresztény egyház és irodalomtörténet tanszékvezető professzora. Teológiai doktorátust a budapesti Hittudományi Akadémián szerzett, majd tanulmányait Rómában az Institutum Augustinianumban folytatta, ahol szaklicenciátust szerzett. 1978 óta a PPKE HTK nyilvános rendes tanára. 1991-ben II. János Pál pápa a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjává nevezte ki, amelynek jelenleg is munkatársa. A Szent István Társulat Ókeresztény írók, és a JEL Könyvkiadó Ókeresztény Örökségünk sorozatának szerkesztője.