Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.02.27. 15:27:22
Forrás: Hátsóborító
A második világháború tragédiája, majd az ötvenes évek terrorja és a forradalmat követő megtorlás után, a hatvanas évek közepén kezdődött időszak a korabeli kortárs tapasztalatokban - s részben annak folytatásaként a szakirodalomban - a megnyugvás, a kiszámíthatóság, a rendszerkorrekció időszakaként rögzült. Mindez a jelenben is magyarázza, hogy miért éppen ezen évekkel kapcsolatban él a legtöbb nosztalgikus elem a magyar társadalomban. A politikatörténettől részben eltérően, de a plitikai döntések által meghatározva, társadalomtörténeti szempontból az 1948 és 1962 közötti hosszú ötvenes éveket felfogásunk szerint a rövid hatvanas évtized követi. Az 1962 és 1971 közötti kilenc év ezzel együtt meghatározó jelentőségű a vidéki társadalom életében. A parasztsággal szembeni nyílt erőszak a kollektivizálás lezárultával ugyan megszűnt, de az ár- és a beruházási politika s döntő mértékben a társadalombiztosítási szabályokba beépített disztriminatív elemek révén változatlanul tovább élt az agrárnépesség hátrányos megkülönböztetése. A korszak záróakkordjaként 1971-ben az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció elfogadásával az addig inkább informális gyakorlat, a kisebb községi tanácsokat s ezek intézményeit, illetve a gyengébb termelőszövetkezeteket a mérethatékonyság jegyében központosító politika, stratégiai céllá előlépve országos méreteket öltött. Az akkor imintegy háromezer-háromszáz település közül kétezer hivatalosan is a "nem fejlesztendő" státuszba került, ami tovább gyorsította az elvándorlási s nyomában az elnéptelenedési spirált.