Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.11.09. 14:19:11
Forrás: Fülszöveg
Az 1983-ban elhunyt Puszta Sándor, a katolikus líra egyik jeles alakja már régóta, a harmincas évek eleje óta megbízható, következesen fejlődő, rangos költője a magyar irodalmi életnek. Képességeit tucatnyi verseskötet igazolja, munkásságát ez idáig mégsem méltányolták érdemei szerint. Válogatásunk a több mint fél évszázados költői pálya java termését gyűjti egybe. A versek nagyjából az időrendhez igazodnak, s így könnyen nyomon követhető Puszta Sándor költői kibontakozása, lírájának fejlődése és változása, indulásától napjainkig. A népies hangvételű, a természet szépségeit dicsőítő, a panteisztikus életörömöket sugárzó, a szülőföld iránti hűséget megvalló, érzékletes tájversek és életképek, a humanista elkötelezettségű, háborúellenes alkotások és a megrendítő szépségű misztikus rapszódiák egyaránt helyet kaptak a kötetben. Az utolsó két évtizedben Puszta Sándor költői világa megújult. Súlyuknak megfelelően szerepelnek hát a huszadik századi életünk abszurditásait, életünk feloldhatatlan, olykor tragikomikus ellentmondásait fölvillantó művei, a bibliai történetekhez, Krisztis kínszenvedéséhez fűzött széljegyzetei, az öregedés gondjait, az élettől búcsúzó ember fájdalmát, tépelődését, reménykedését és megnyugvását kifejező szabad versei is.