Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2022.06.03. 9:25:09
Forrás: Előszó
A moldvai magyarok mindig magyaroknak mondják magukat, a csángó szót sértőnek érzik, ezért gyűjteményem címében is moldvai magyaroknak nevezem őket. A néprajztudomány két csoportjukat különbözteti meg, a Románvásár környékén élő északiakat, s a Bákó környéki délieket. Az északiak közt ma már kevés magyar szót lehet hallani, a két-három évtizeddel ezelőtti kétnyelvűség állapotát a mindennapi életben a román nyelv egyeduralma váltotta fel. Az északiak közt a gyűjtést a nyelvi nehézségek mellett egyéb közismert körülmények is nehezítették. A három északi községben egyetlen magyarul is kitűnően beszélő, a hagyományokat is jól ismerő adatközlővel találkoztam, Lakatos Demeterrel. Keserű érzéssel jegyzem meg, hogy a gyűjtés körülményei nem tették lehetővé Lakatos Demeter népi műveltségének monografikus igényű megörökítését, s 1974-ben bekövetkezett váratlan halálával a Moldvában élő északi magyarok utolsó avatott szószólója is eltávozott. A déliek hagyománya az északiakkal ellentétben virágkorát éli. A székelyek XVIII. századi tömeges kivándorlása a Bákó környéki falvakba történt, s az ott élők hagyományos műveltségét felfrissítette. A nyelvi elzártság, a kedvezőtlenebb termelési viszonyok erősítették a népi hagyományok fennmaradását és továbbélését. Az utóbbi években megjelent csodás gazdagságú népköltészeti gyűjtemények alapján megállapithatjuk, hogy napjainkban a moldvai déli falvak a magyar nyelvterület legelevenebb és legazdagabb hagyományőrző területei.