Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.07.04. 8:14:47
Forrás: Előszó
A hun lovastemetkezésekkel foglalkozó kutatásokat 1992-ben kezdtem el, miután Kína Belső-Mongólia tartományában, Yühuangmiao lelőhelyen jártam. Ez a helység Beijingtől északra fekszik, a Jundu Shan hegység déli lejtőin, ahol egy 280 sírt tartalmazó ősi shanrong (ejtsd: sanrung) temető van, a Kr. e. 8-5. századból való. Az egyik sírban a halott feje mögötti padkára helyezett lókoponyát és négy alsó lábszárat vettem észre, két sírban is a tíz körül, amely tíz sírt tető alá tett, igen nagy, lezárt terem védett a romlástól. Volt köztük gazdag sír és szegény sír, jellemezve az egész temetőt. Az elkerített részből állandó múzeumot létesítettek, ahol a többi leletet is őrizték, és fényképes táblákkal mutatták be az ásatás menetét. Nagy meglepetést jelentettek számomra a padkán látszó, ősi lómaradványok, hiszen azok a jól ismert honfoglaló idők részleges lovastemetkezéseit idézték. Dr. Bárdi László kutatótársammal és gyerekkori barátommal együtt voltunk azon a Kínában rendezett régészeti konferencián, amelynek kapcsán ez a különleges, váratlan látvány szemünk elé tárult. De nem mindenki figyelt fel erre. Például a Bajkál-tó környékén fontos hun ásatásokat vezető Szergej Minjajev régész, akivel 1999-ben New Yorkban újra találkoztam, és ahogy mutattam neki az ezzel foglalkozó dolgozatomat, meglepetten egyre ismételgette: ezt én nem láttam, ezt én nem láttam. Mondom, pedig te is ott voltál, együtt voltunk, és te is nézted azokat a sírokat, amelyeknek a fényképeit most látod.