Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.09.07. 11:42:48
Forrás: Részlet
Egyházunknak jelenben két temploma van: egy kőből épült hatalmas templom és egy fából épült kisebb. Kőtemplomunk V. István magyar király idejében épült az 1270-es években. Megyénk történelmi adatai szerint e mi templomunk volt az első templom vármegyénk területén. És mert V. István király korában, amikor az erdő és bányaművelés fokozatosan emelkedett, építik e területén az első iskolákat és templomokat, lehet a fenti adatra tenni templomunk építési idejét. Visk és környéke a XIII század hetedik évtizedeiben e század végéig királyi birtok volt, amit mutat eredeti elevezése is, Visk korona város. Ebből bizonyos, hogy a magyar király építtette szép számban itt lakó jobbágyai részére templomunkat, mely nagyságával bizonyítja, hogy Visknek már abban az időben nagy számú lakossága volt. A templom, mint ma is latható és tartós állandósága is mutatja, forró mésszel ragasztott kőből épült és pedig remekbe épített gót stílusban. A közel 700-évvel ezelőtt épült ősi templomunk nem csak, mint Istentiszteletre szolgáló szent hely, hanem mint sok történelmi eseménynek színtere is, Visk történelmének mindig központja volt. A régi kor háborúiban ide menekült a város lakossága, mert a templom több mint egy méter széles kőfalával és ugyanolyan vastag kőkerítésével jó rejtekhelyül szolgált a lakosságnak. A tatár, lengyel, kuruc-labanc háborúk idején a templom fa építményeit többször leégették, az oda menekült lakosságot az ellenség nagy részben felkoncolta. Pontos leírását csak a tatár kegyetlenkedésnek tudjuk, mely szerint a tatárok megyénken keresztül mentek Nándorfehérvárra (ma Szerbia fővárosa és Belgrádnak hívják), hogy segítsenek a magyarok által szorongatott töröknek, ki Nándorfehérvárt régen elfoglalta tőlünk. De a magyarok hamarabb győzelmet arattak a török felett, mint a tatárok oda értek volna, S egy magyar csapat hirtelen a tatárok ellen jött és városunk határában erről a csatáról ma is Hadimezőnek nevezett dűlőben szétverte a tatár sereget. A tatárok városunkon menekültek keresztül s volt annyi idejük, hogy a templomba rejtőzött hívek egy részét felkoncolták, és a templomot felgyújtották. Ez az 1717-ben, augusztus végén történt szomorú esemény olyan vérengző, és életet oltó, kárt okozó volt, hogy száz év múlva is szörnyűködéssel ír róla egyházi jegyzőkönyvünk.