Annotációk / Vélemények

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2023.09.06. 9:39:05
Forrás: Fülszöveg
Száz esztendő... Valóban százéves lenne ma az az ősz hajú, fehér szakállas, fiatalosan ragyogó szemű mesemondó, akinek képére fel-felpillantok írás közben? Hetvenéves korában ábrázolja a kép, s én tudom, hogy a belőle sugárzó fiatalság nem az ügyes fényképész érdeme, hanem tiszta színigazság. Benedek Eleket néhány héttel később hirtelen-váratlan elragadta a halál, de munka közben ragadta el. Haladt, fejlődött, harcolt és dolgozott utolsó pillanatáig. Ezért nem tudta az öregek halálát kísérő bölcs rezignáció enyhíteni az elvesztése miatt érzett fájdalmat. Százötven könyv, egy magateremtette paradicsom tizenegy éve szerinti és sok ezer Cimbora-unoka maradt utána, mégis úgy érezte mindenki - család, barátok, olvasók egyaránt -, hogy élete derékba tört. Embereket, körülményeket vádoltunk keserűen a hirtelen halálért, amelyet utolsó heteinek izgalmai okoztak. Ez a mű, az ifjúság örökszép himnusza, a legtökéletesebb reménytelenség lelkiállapotában sületett meg... Írója nem is hitte, hogy napvilágot lát valaha. Asztalfiókja számára írta, s amikor a kiadó örömmel csapott le rá, és valósággal kitépte kezéből, már csak a korrektúrából lehetett törölni az "édes asztalkám" sűrű aposztrofálását.