Annotations / Reviews

Vélemény írása

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.

Értékelés:

Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2021.06.24. 11:05:06
Forrás: magyarmenedek.hu
- Van-e köze a művészetnek a valláshoz azon túl is, hogy értelmezi és illusztrálja a bibliai történeteket, hogy a liturgia közegét biztosítja, vagy tanúságot tesz a hit igazságáról és öröméről? Pilinszky János igennel válaszol erre a kérdésre. Meggyőződése, hogy a művészet mindenekelőtt a világ sorsáért viselt szolgálat, a jóvátehetetlen jóvátétele. A költő Budapesten született 1921. november 25 - én. Értelmiségi család gyermeke. A törékeny, érzékeny gyermeket a nagynénjei gyámolították, akik Pilinszkyre még felnőtt korában is erős érzelmi befolyással voltak. Verseinek egyik első értő olvasója a nővére, Erika volt, akinek öngyilkossága 1975 decemberében jóvátehetetlen űrt hagyott a költőben, s talán szerepet is játszott abban, hogy nem írt több verset. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, jogot, majd magyar irodalmat és művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Első verseit 1938 végén, 1939 elején a Napkelet, az Élet és a Vigilia közölte. Ezeket később kötetbe nem vette fel. 1941-44-ben az Élet segédszerkesztője volt. 1944 őszén katonának hívták be, így került el a németországi Harbachba, ahol egész életre szóló, megrendítő élménye lett a koncentrációs táborok borzalmaival való találkozás. 1946-48-ban az Újhold társszerkesztője volt. Nevét joggal sorolják ugyan az Újhold köréhez, de hasonló erős szellemi és személyes kötődések fűzték más csoportosulásokhoz is, így a Vigilia és a Válasz köréhez. Verseit a Magyarok és a Válasz közölte, első kötetét, a Trapéz és korlátot 1946 a Szent István Társulat adta ki. E vékony kötettel nyerte el 1947-ben a Baumgarten-díjat. 1947-48-ban ösztöndíjasként több hónapot Rómában töltött. 1949-től nem publikálhatott, az irodalmi élet perifériájára szorult. Ekkoriban verses meséket írt, a meséket tartalmazó kötetével lépett a kényszerű hallgatás után először a nyilvánosság elé (Aranymadár 1957). 1956-ban rövid ideig a Magvető Kiadó lektora, 1957-tő1 az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa, nagyrészt itt jelentek meg a tárcái, a vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái. A második világháború utáni magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye a Harmadnapon 1959 című kötet. Eredetileg a Senkiföldjén címet viselte, de Pilinszky kénytelen volt megváltoztatni, mert a megjelenését ehhez kötötték. Az 1960-as évek elejétől számos alkalommal utazott Nyugat-Európába, Párizsban hosszabb időt is töltött, 1975-ben Amerikába is eljutott. Nemzetközi elismerését kiváló versfordításaikkal olyan költőtársak segítették, mint az angol Ted Hughes és a francia Pierre Emmanuel. (1976-ban Ted Hughes vendégeként aratott sikert Londonban.) 1970 végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel. Szerelmük idejére esett Pilinszky utolsó alkotói korszaka, amely a Szálkák 1972 című kötettel kezdődött és a Kráter 1976 című gyűjteménnyel zárult. Életképek című színművét 1980-ban mutatták be az Egyetemi Színpadon. Míg az ötvenes években viszonylag szűk körben ismerték, a hetvenes években már általános elismerés övezte - 1971-ben József Attila-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott -, ám a felé forduló figyelem részben megzavarta, fokozta szorongásait. Önéletrajzaim címmel vertikális regényt készült írni, ennek egyik fejezetéből filmet rendezett volna, Kocsis Zoltán társaságában operát akart írni. E terveiből semmit sem tudott megvalósítani. Alig egy hónappal az Ingrid Ficheux-vel kötött házassága után, 1981. május 27 - én Budapesten elhunyt. A hetvenes évektől kezdve Pilinszky gyakran nyilatkozott a költészetét meghatározó életrajzi tényekről. A gyermekkori vakációkat a nagynénje által vezetett leányátnevelő intézetben töltötte. Itt tanulta meg a minden emberi jelenséggel szembeni alázatot és megértést. Másik nagynénje a betegsége folytán felnőtt korában sem tudott normálisan beszélni. Tőle tanulta meg a locsogás elvetését, a megszólalás, az artikuláció lelki és fizikai gyötrelmét, de egyúttal fegyelmét is. A koncentrációs tábor élménye szintén meghatározta a líráját. Pilinszky a század botrányának nevezte a megsemmisítő táborok létrejöttét. Egész életében nem szabadult ettől az élménytől. Önmeghatározása szerint: Én költő vagyok és katolikus . Azaz elhatárolja magát a kegyességi, ájtatossági, vallásos költészettől, s különválasztja a művészetet a hitbeli-vallási meggyőződéstől. Ugyanakkor a költészete a szó eredeti értelmében katolikus, amennyiben a század egyetemes kérdéseit, problémáit veti fel, s azokra egyetemes érvénnyel akar válaszolni. Abban az értelemben is katolikus, amennyiben legfőbb témakörei - a bűn, a szenvedés, a megváltás - egyúttal a dogmatika és az üdvtörténet problémái is. * A PILINSZKY JÁNOS EVANGÉLIUMI ESZTÉTIKÁJA - TEREMTŐ KÉPZELET ÉS METAFIZIKA című ezen kiadványt a költő műveit kedvelő, a hit és a költészet kapcsolatát kereső olvasóink figyelmébe ajánljuk, akik ezekben a gondolatkörökben való elmélkedést, annak részletesebb megismerését mélyebb kontextusban is igénylik.

2021.08.05. 12:40:40
Forrás: libri.hu
Van-e köze a művészetnek a valláshoz azon túl is, hogy értelmezi és illusztrálja a bibliai történeteket, hogy a liturgia közegét biztosítja, vagy tanúságot tesz a hit igazságáról és öröméről? Pilinszky János igennel válaszol erre a kérdésre. Meggyőződése, hogy a művészet mindenekelőtt a világ sorsáért viselt szolgálat, a jóvátehetetlen jóvátétele. Pilinszky szerint Krisztus alázatát és szeretetét magára öltve a művész kegyelemszerű változásokat idézhet elő. Nemcsak hirdetheti az evangéliumot, hanem hozzájárulhat az örömhír ígéretének megvalósulásához. Miközben műalkotásokat hoz létre, maga a világ újul meg és szerez vissza egy darabot az elveszett teljességéből.